Öreglebbencs


(jellegzetes alföldi étel)
Hozzávalók:
40 dkg szárított lebbencstészta
3 evőkanál olaj vagy 5 dkg zsír
egy kis fej hagyma
40 dkg burgonya
pirospaprika





A zsiradékot megforrósítjuk és a kétforintos nagyságúra széttört lebbencstésztát zsemleszínűre pirítjuk benne. Közben hozzáadjuk a reszelt hagymát, paprikával megszórjuk és kétszer annyi vízzel, mint ami ellepi, felengedjük. Beletesszük a karikákra vágott nyers burgonyát, megsózzuk és befedve csendesen főzzük, majd a tűzhely szélére húzva duzzadni hagyjuk, amíg a levét telljesen felszívja. Nem keverjük, hanem az edényt rázogatjuk és végül gyengén lesütjük hogy a tészta szikkadt legyen. Nyáron egy zöldpaprikát is főzünk bele. Salátával önálló étel. A lebbencs egyszerű gyúrt tészta, vékonyra kinyújtva. (Ki gondolta volna ;-))
Hát ehhez a recepthez volna némi hozzáfűznivalóm !
(Bocs, nem akarlak benneteket untatni, főleg nem tudálékoskodni, hiszen már volt ez valamikor itt téma.)
Tényleg alföldi étel, a Hortobágyon nevezik öreglebbencsnek, vagy hortobágyi galaburgyinak, de az ottaniak elbújnának szégyenükben, ha ilyen slendriánul készítenék el, mint ahogy a fenti recept útmutatja ! (Én is az Alföldön, de a Duna-Tisza közén, Nagykőrösön élek, és itt sem egészen így készítik !
Nálunk ezt az ételt kemény lebbencsnek hívják.
( Nyáron, esténként, kint a kertben, bográcsban, gyakran előfordul, a “testvérével”, a keménytarhonyával együtt . Anyósomék Kiskunfélegyházán élnek, arra (pedig nem messze van) nem is ismerik ezt az ételt, de mára már annyira megszerették a “lebbencsfőzeléket” – ők így nevezték el -, hogy amikor nyaranta 1-2 hetet náluk töltünk, mindig főzünk ilyet, néha még a szomszéd is ehet belőle, ha hoz egy kis saját termésű étvágyjavítót :-))) )
De jó ideje már ” öhön ” -nek is mondják, mióta először itt járt az egyik finn testvérváros gyerek küldöttsége. Ugyanis főztek nekik kint, szabadtűzön, bográcsban, amúgy jó magyarosan, ilyen ételt, és az evésnél, látva, hogy tele szájjal eszik, megkérdezték a gyerekeket, hogy ízlik e ? Mire jó néhányan, serényen bólogatva csak azt mondták – öhön ! ( Érdekes, mennyire hasonlít a magyar meg a finn nyelv – ha teleszájjal beszél az ember :-)))
Nem tudom, igaz e a történet, itt annak tartják . Írásos dokumentum van róla 🙂

Nna, szóval, a kemény lebbencset úgy főzik, hogy :
Ha már ég a tűz, fölé akasztjuk a bográcsot (jó nagyot, mert ebből a kajából, ha jól sikerül, nem egy, de két-három tányérral is elfogy fejenként, előtte és utána egy kis borocskát, vagy söröcskét – ifjaknak szigorúan csak üdítőt – kortyolgatva, végül kinyúlva, mint egy krumpliszsák :-((), amiben, ha jól átforrósodott, megpirítjuk az apró kockákra vágott (lehetőleg) füstölt szalonnát. Ha ropogósra sült, kiszedjük, félre tesszük, a visszamaradt zsírjában állandó (!) kevergetés mellett jól megpirítjuk a nagy (!) darabokra tördelt lebbencstésztát. Amikor már majdnem kész, hozzáadjuk az apróra vágott (és nem reszelt, mert az eltűnik benne) vöröshagymát, kicsit még együtt pirítjuk, vigyázva, hogy nehogy valamelyik megégjen. Ha szép piros, megszórjuk töröttpaprikával, gyorsan átforgatjuk, hogy a paprika is megpiruljon, de ne legyen ideje megégni, felöntjük annyi hideg (! ha meleg vízzel öntjük fel, nem lesz a tészta hirtelen olyan, hogy is mondjam, hólyagos, mint a csörögefánk, ha kisült, hanem mászkos lesz, és készen sem olyan jó ízű ) vízzel, amennyi ellepi, visszarakjuk bele a kiszedett sültszalonnkockákat és elkezdjük főzögetni. Közben utána sózzuk, a levét folyamatosan pótoljuk. Ha már félig megpuhult a lebbencs, egész vékonyra felkockázott krumplit rakunk bele (jó bőven !), darabolunk még bele személyenként 2-3 paprikát, jó pár paradicsomot (bőven elbírja mindkettőt ), fejenként 1-1 jó arasznyi felkarikázott házikolbászt (de lehet bolti is, csak akkor telljesen más ízű lesz) adunk hozzá, és legvégül egy jó nagy csokor zellerzöldet . És készre főzzük.( Semmi baja nem lesz, ha fakanállal megkeverjük időnként, mert rázogatni csak kis bográcsban lehet igazán.) Mindig csak annyi leve legyen, amennyi épp föléri.
Háromnegyed fövésnél tegyünk bele egy jó összmaréknyi nagyon apróra tört száraz lebbencstésztát és azzal főzzük készre. Ez, mire megfő, magába szívja a fölösleges levét és jól besűrűsíti az ételt. Ha kész, a leve szinte nem látszik, akkor (minő rettenet !) fakanállal kicsi áttörjük az egészet és beborítva állni hagyjuk legalább egy negyed órát – ekkor lesz szikkadt a teteje ! Szinte bebőrösödik . Ilyenkor már le kell venni a bográcsot a tűzről !
Aztán már oszthatjuk is a tányérokba…és miután hordónyira ettük magunkat, megfogadjuk, hogy legközelebb nem is főzünk semmit, csak most kibírjuk valahogy, aztán a következő hétvégén megint elővesszük a bográcsot, mert már olyan régen :-))) ettünk egy kis kemény lebbencset, kemény tarhonyát, bográcsgulyást, zöldborsós-gombás-lebbencslevest (egyszer majd ennek is megírom a receptjét), vagy bármit, amit kint, bográcsban, a gyerkőcök minden gondunkat feledtető vidámsága mellett, velük együtt készíthetünk el !


Leave a Reply

Fordítás – Language
ArabicChinese (Simplified)CzechDutchEnglishFrenchGermanGreekHungarianItalianJapanesePortugueseRussianSpanishSwedishTurkish