Szexmaszszázs

Az egész úgy kezdődött, hogy volt egy szabad fél órám, gondoltam megmasszíroztatom a tökeimet. Elmentem tehát az urológiára.

Na azért ez ennyire nem egyszerű. Tehát akkor kezdem az elején. Már 7-8 éve kialakult egy here sérvem, ami mostanra csecsemőfej nagyságúra fejlődött. Fájdalmaim nem voltak, így nem is foglalkoztam vele, de a végén már annyira kényelmetlen volt, és az orvosok is megállás nélkül molesztáltak, hogy kénytelen voltam magam rászánni, egy operációra. Elmentem tehát az urológiára, Jött egy doki, és alaposan megvizsgált. Megmasszírozta a a golyóimat, egy kis lámpással átvilágította. Mikor végzett, én elkezdtem öltözni, de erre közölte, hogy “az örömszerzés még nem volt meg”. Mondanom sem kell, a szemeim jöttek kifele, mikor felnyúlt. Elvette a szüzességemet. A buzik ezt meg szertik? Fene a gusztusukat.





Na Ezek után megkaptam a beutalókat a vizsgálatokra. Labor, röntgen, ultrahang. Ezeket annyira nem részletezem, a szokásos. Bár mikorra az aneszteziológushoz kerültem, a vérnyomásom egy kicsit az egekbe szökkent, amin én nem is annyira csodálkoztam, mivel mindenhol órákat kellett várakozni. Ahhoz képest, a 160 még nem is volt olyan magas. Minden esetre annyit elért vele, hogy az operációt egy héttel elhalasztották, mert “bekellett állítani” a normális szintre.

Végre elérkezett a várva várt beköltözés. Hétfőn (aug. 25.-én, reggel fél nyolcra bementem a Bajcsyba. Elintéztem a felvételt, majd felmentem az urológiára. A vizitnek fél kilencre vége lett, és én akkor kaptam meg az ágyamat. Délig volt két névsorolvasás, egy adat egyeztetés, majd éppen hozták az ebédet, mikor jött egy doki, hogy egy gyors vizsgálatot szeretne elvégezni.

Na a doki megmasszírozta a tökeimet, majd ismételten elvették a szüzességemet. Megint csak nem sikerült megúsznom. Szerintem mindez csak azért volt, nehogy azt higgyem, hogy szanatóiumban vagyok.

Ezután következett az ebéd. Még szerencse, hogy azért még letudtam ülni. Ebédre kaptam valamilyen leves félét, amiben volt franciasaláta alap zöldborsó nélkül. És valami apró, fehér reszelt tészta féle. Még szerencse, hogy meg volt sózva, mert egyébként semmi íze nem lett volna. Második fogásnak meg volt paradicsomos káposzta, egy vékony szelet (kb. 3 mm.) sült hús. Nem kellett félnem attól, hogy a paradicsomtól égni fog a gyomrom, mert csak annyi volt benne, ami éppen egy kicsit megszínezi a káposztát, de lehet, hogy az is valami szintetikus színezőanyag volt. Végül desszertnek egy tepertős pogácsa, amit lehet hogy arra szántak, hogy másnap azzal vágnak fejbe, akkor nem kell a műtétnél altatni. A mennyiség olyan volt mint a minőség. Nem kellett attól félnem, hogy el fogok hízni tőle, bár sokkal többet úgy sem tudtam volna ebből enni. A nap további része nyugisan telt el.

../neglizsébenEste jött az éjszakás ápolónő, aki egy “nagyon rossz arcú, mogorva” néni volt, még az esti vizit előtt, és elmondta a reggeli menetrendet. Közölte, hogy akit műteni fognak, kap egy hálóinget, majd elmegyünk vele és kapunk egy beöntést. Mondtam neki, hogy ezt nyugodtan ráért volna reggel is közölni, talán jobban tudtam volna aludni éjjel.

Reggel háromnegyed ötkor szigorúan ébresztett. Elvégezte a dolgát, én még szaporábban, még szerencse, hogy csak pár lépésre volt a klotyó onnan ahol a beöntést kaptam. Dolgom végeztével lezuhanyoztam, majd felöltöttem magamra a nyeglizsét. Ekkor jött a nővér, bekötötte az infúziót, mivel más folyadékot amúgy sem vihettem magamba, és vártam a műtétre.

Fél kilencre vittek fel a műtőbe. Itt szépen fazonra borotváltak, majd gerincen át érzéstelenítettek, és nekem estek operálni. Ebből sajnos semmit sem láttam, mivel elbújtak egy függöny mögé. Fél tízkor végeztek velem. Mikor visszavittek a kórterembe, azért a biztonság kedvéért leleltároztam magam, de szerencsére meghagyták mindkét golyómat, vagy legalábbis tettek be valamit, hogy ne legyen hiányérzetem. Ezután kaptam még további két liter folyadékot, amúgy csak intravénásan, és hoztak ebédre egy kancsó teát, ami borzasztó rossz volt, pedig nagyon szomjas voltam. Estig még megittam abból is két kancsóval, mivel sok folyadékot kellett innom. Ja és közölték, hogy reggelig nem kelhetek fel, mert az érzéstelenítőnek olyan a hatása, hogy 24 órán át teljesen vízszintben kell lenni, ellenkező esetben borzasztóan fog fájni a fejem. Ezt a szokást sajnos az előző műtétekből ismertem már..

Később, éreztem, hogy ahogy köhécselek, úgy pisilek. Szóltam az ápolónőnek, hogy kérek egy kacsát, és a biztonság kedvéért, hogy ne a saját vizeletembe feküdjek, ráhúztam a farkamra. (na nem a szex kedvéért)

Kb. egy óra múlva jött az ápolónő ellenőrizni a mennyiséget, de csak épp egy kevés volt a kacsa alján. Kérdezte, hogy azért kértem a kacsát, mert pisilni kellett? Mire elmondtam neki, hogy nem kellett, csak a köhögés csalta ki belőlem. Minden esetre örült neki, hogy ennyit is sikerült termelnem, majd mondta, hogy próbáljam nyomni, Na nagy nehezen félig lett aminek még jobban örült. Aztán később sikerült termelnem még, de úgy éreztem, hogy jönni ugyan jön, de a zsilipet nem tudom elzárni, és akár hányszor köhécseltem, mindig átment a túlfolyón. Erre közölte az ápolónéni, hogy nem baj, majd az is helyre áll, ha elmúlik teljesen az érzéstelenítő hatása, de ez így is nagyon jó, hogy tudok pisilni, mert akkor nem kell megkatéterezni. Végre hallottam valami jó hírt is! Na később a zsilipet is eltudtam zárni, és még vagy kétszer telepisiltem a kacsát, amiért borzasztóan megdicsért, mire mondtam neki, hogy akkor ezért jutalmat érdemlek, és kimehetnék elszívni egy cigit. Ez kb. este hat körül volt. Erre közölte velem, hogy most még nem lehet, de majd szól az éjszakás nővérnek, és majd megbeszéljük vele.

Na és 5 óra felé, megérkezett a vacsora. Egy nagyon vékony szelet kenyér, és egy valamilyen noname tömlős sajt. Nem volt egy nagy durranás, de jól esett.

Na megjött a váltás, egy elég morcosnak tűnő nő személyében, akiről aztán kiderült, hogy nem is annyira morcos, csak neki még nagyon korán reggel volt. Azért a jutalmat nem hagytam, hogy elfelejtsék. Később, az esti vizit után odajött, és megkérdezte, mikor szeretnék kimenni, cigizni, mire én: minél előbb!!! Na most még nem lehet, mert itt van az ügyeletes orvos, de ha eltűnik, akkor majd szólni fog. Úgy is történ, egy jó fél óra múlva jött értem, hogy mehetünk. Mikor felkeltem, megkérdezte, nem szédülök-e. Szerencsére nem volt ilyen gondom. Szépen elindultam az erkély felé, de már fél úton megállított, hogy csak üljek le a padra, és behozta a hamutartót. Majd leült mellém. Pár perc múlva, megkérdezte, hogy jól vagyok-e, mire mondtam neki, hogy igen, felállt és otthagyott, hogy majd visszajön értem, mire elszívom a cigit. Mikor végeztem a bagóval, felálltam, és elindultam vissza a kórterembe, éppen akkor ért vissza. Megkérdezte, hogy jól vagyok-e, mire visszakérdeztem, hogy nem látszik, mennyivel szebb színem van?

Azért a biztonság kedvéért az altatóm mellé, kértem egy fájdalomcsillapítót is, hogy tudjak aludni. Nem mintha fájt volna, de biztos, ami biztos alapon.

Nagy nehezen végre elaludtam, de úgy kettő felé felébredtem, és vagy fél órán át csak forgolódtam, mire vissza tudtam aludni. Hajnali fél ötig húztam a lóbőrt. Na ekkor már felkeltem, és kimentem elszívni egy cigit. Mikor már jöttem vissza az erkélyről, akkorra előkerült a nővér is, és végre mosolyogni is láttam! A délelőttöm aránylag nyugisan telt.

Dél felé bejött az Erzsike (Ő a lányom) meglátogatni, és hozott az automatából egy kávét. Na ha már kávé, akkor rá is kell gyújtani. Irány az erkély. Mire visszaértünk, látom ám, hogy eltűnt az éjjeliszekrényemről a mobilom. Egyből letiltottuk a számot, és szóltunk az ápolónőknek, hogy riasszanak mindenkit, legalább mástól ne tudjanak lopni. Egy darabig ezután, csak rohangáltam, mint egy mérgezett egér, és egyik cigit szívtam a másik után.

Mikor már sikerült kicsit megnyugodnom, hívtak kötözésre. Megtörtént a “szőrtelenítés”. Mondtam a dokinak, hogy ez egy “élmény” volt. A szőrtelenítés még nem volt elég, bekente a tökömet valami erős paprikakrémmel. Na de legalább, hogy az érzést feledtesse velem, közölte, hogy másnap mehetek haza.

Ezután már különösebb dolgok nem történtek. Éjszakára megint kértem egy fájdalomcsillapítót, hogy tudjak aludni, majd eljött a reggel, és én türelmetlenül vártam a reggeli vizitet. Itt az osztályvezető fő doki is rábólintott a hazamenetelemre.

Huh de lassan telt el az a pár óra. Fél tizenkettőkor kaptam meg a zárójelentést. Az Erzsike jött be elém, hogy a táskát ne nekem kelljen lecipelni a kocsihoz. A Panni (Ö a nejem) így is be volt szarva, hogy hogy fogok vezetni hazafelé. Na nem volt semmi gond, simán hazaértünk, de útközben megálltunk a tescónál, bementünk a pannon boltba, kértünk egy cserekártyát.

Végre itthon. Na és emberi fogyasztásra alkalmas kajával várt a Panni.

Na következett itthon a pihenés. Nem is hiányzott a munka, csak ami érte járt volna. Október kilencedikén meg kimentünk Dublinba a fiamékhoz, ahol eltöltöttünk majdnem két csodálatos hetet. Mikor hazajöttünk, egy hetet dolgoztam, mikor közölte velem a tulajdonos, hogy a továbbiakban nincs szüksége a munkámra, mert a bolt nem bír el két embert.

Tulajdonképpen már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a béka segge milyen mélyen van, mert ennél mélyebbre már nem igazán lehet süllyedni.

Na elég a fárasztásból!

Budapest, 2008. november

Szászika


Fordítás – Language
ArabicChinese (Simplified)CzechDutchEnglishFrenchGermanGreekHungarianItalianJapanesePortugueseRussianSpanishSwedishTurkish